2015. január 29., csütörtök

Prológus

Sziasztok! Na, szóval először is, hoztam nektek a prológust és remélem meggyőző lesz a történet.
Másodszor pedig, kérlek, nézzétek el nekem, hogy még nincs fejlécem. Tegnap már említettem, hogy megrendeltem, de még fogalmam sincs mikor lesz kész, hiszen azért értsük meg, jó munkához idő kell. Szóval legyünk türelemmel és foglalkozzunk a sztorival.. 
Ha elolvastátok írjatok véleményt, ha kérhetem. Fontos lenne. Elfogadok hideget-meleget, hiszen jól jön az építő kritika is. 
Köszönöm a figyelmet és jó olvasást mindenkinek!
Hope



Életem nagy részében azt hittem olyan vagyok, mint a többiek, akiket magukra hagytak a szüleik. Egy árvaházban éltem 16 éves koromig, amikor is elkezdtek előjönni az első tünetek. Mindig is imádtam az állatokat és tudtam is velük bánni, de akkor kezdtem megérteni mit gondolnak. Beszéltek hozzám. Tudtam velük kommunikálni. Aztán a csuklómon megjelent az az érdekes ábra, mint egy tetoválás, csakhogy ezt nem én csináltattam. Aztán egyre furcsább és furcsább dolgok történtek. Nem tudtam mit tegyek és hogy mi ez. Végül jött az utolsó. Az átváltozás utolsó fázisa. A hátam egyre jobban fájt. Tudtam, hogy ez nem normális és hogy valami köze van az egészhez. Tudtam, hogy el kell mennem, különben szörnyű következményei lehetnek. Egyik éjszaka összepakoltam néhány dolgot és kiosontam az épületből. Nem volt konnyű feladat, de sikerült. A hátam egyre jobban lüktetett, de megállás nélkül futottam egyenesen az erdőbe, mígnem a fájdalom felülkerekedett rajtam és összerogytam. Eszméletlenül nagy szenvedés volt az a pár perc, viszont megérte. Nem értettem mi történik körülöttem. A hátamból kinőtt fehér furcsaságot tanulmányoztam, amikor megláttam, hogy körülvett néhány ember, vagyis...olyanok voltak, mint én.
- Üdvözlünk közöttünk. -lépett elém egy nő és intett két férfinak, hogy segítsen fel.
Itt kezdődött minden.

2 megjegyzés: